Immár 21 Grand Slam-sikernél jár a salakkirály Rafael Nadal – Melbourne-ben kemény pályán sem volt jobb nála senki, amihez az is kellett, hogy a játékát ultraagresszívvá változtassa.
Hirdetés
 |
| Fotó: Getty Images |
Az állás 2:6, 6:7, 2:3, 0–40 volt Rafael Nadal szempontjából az Australian Open vasárnapi döntőjében, ami nem azt vetítette előre, hogy nagyjából három órával később a spanyol csillag nyeri meg a tornát az orosz Danyiil Medvegyev bánatára. A világranglista második helyezettjét azonban megfogta, hogy nem tudta kihasználni a lehetőséget, elkezdett az adogatásaira közbeszólásaival nyomást gyakorló közönséggel foglalkozni, több esetben – rá egyébként is jellemző módon – könnyelműsködött, aztán hirtelen nehéz helyzetben találta magát. Meglepő módon a 25 éves riválisánál tíz esztendővel idősebb Nadal tűnt kevésbé fáradtnak, ami viszont nem meglepő, hogy motiváltabbnak is, és játékminőségben, taktikailag szintén Medvegyev főlé nőtt.
|
1. Roland Garros, 2005 |
Az immár egyedüliként 21 Grand Slam-sikerrel büszkélkedő balkezes sztár első majortornagyőzelme után 16 és fél évvel jutott el a mostani mérföldkőig. Ő is meg tudta csinálni, amit Roger Federer: játékát az adottságaihoz és a lehetőségeihez igazította. A hússzoros GS-győztes svájci a 2016-os szezon második felét, a Wimbledon utáni időszakot kihagyta, aztán 2017 januárjában újult erővel és Australian Open-diadallal tért vissza. Rengeteget fejlesztett a fonákján, próbálta rövidíteni a labdameneteket, gyakran vállalta a szerva-röpte játékot. A melbourne-i döntőben amúgy Nadalt múlta felül, aki magához képest szintén csapnivaló 2016-os évet zárt. Csuklósérülése miatt visszalépett a Roland Garros harmadik fordulójától, később kihagyta Wimbledont, s bár Rióban párosban olimpiai bajnoki címet szerzett jelenlegi egyik edzője, Marc López oldalán, csuklója csak nem akart meggyógyulni, úgyhogy október közepén véget vetett a szezonjának.
Azt a cezúrát, amelyet az akkor 35 éves Federernek 2016 jelentett, a 35 esztendős Nadalnak 2021 hozta el. Az Australian Open negyeddöntőjében kétszettes előnyről kapott ki a görög Sztefanosz Cicipasztól (korábban ekkora fórt csak a 2015-ös US Openen herdált el, az olasz Fabio Fognini ellen), a Roland Garros elődöntőjében a megnyert első játszma után 3:1-re veszített a későbbi győztes szerb Novak Djokoviccsal szemben, Wimbledonban, a tokiói olimpián és a US Openen pedig már nem versenyzett krónikus lábsérülése miatt. Ez a gond – szinte hihetetlen, de – már a 2005-ös madridi mestertorna óta megnehezíti az életét, vagyis körülbelül „egyidős” első Grand Slam-győzelmével. Szúró fájdalmat érzett a bal lábában akkoriban, ami miatt nehezére esett a járás. Nadal egyik nagybátyja, a korábbi spanyol válogatott labdarúgó, Miguel Ángel intézett egy specialistát, aki két hónapos küszködést követően felállította a diagnózist: egy veleszületett rendellenesség következtében a lábtőjében található sajkacsont eldeformálódott, mert nem bírta a tenisszel járó szokatlanul intenzív mozgást. „Rafa” profi karrierje tehát már 19 éves korában veszélybe került, és édesapja azt tanácsolta, fordítsa figyelmét a golfra. Ám váratlanul egyszerű megoldást találtak a lábproblémára: elég volt hozzá egy kényelmes talpbetét. Ezek után a sérülés túlságosan nem hátráltatta a pályafutását, a legerősebben éppen tavaly jelentkezett.
 |
| 2005-től 2022-ig: a képen Rafael Nadal mind a 21 Grand Slam-trófeájával, jobbra a legfrissebb darab, amellyel jelen pillanatban Novak Djokovics és Roger Federer előtt vezeti az örökrangsort (Fotó: AFP) |
Reálisnak tűnt, hogy soha többé nem csodálhatjuk meg a tehetségét a pályán, s bizony ijesztő volt őt mankóval látni egy szeptemberi fotón. Ekkor még jóslatokba sem tudott bocsátkozni, mikor ragad ismét ütőt – a december közepén rendezett Mubadala-teniszvilágbajnokságon tért vissza, amelyen két vereség mellett a koronavírussal is megfertőződött. Melbourne-i ATP 250-es tornagyőzelmével már jelezte, nem feltett kezekkel kezdi az Australian Opent. Ami ott történt, immár történelem: Nadal minden elé háruló akadályt félretolt, továbbá a favoritok közül Novak Djokovics az oltás hiánya miatt nem indulhatott a tornán, Roger Federer a rehabilitációján dolgozik, Dominic Thiem is sérült volt, Alexander Zverevet kiütötte előle Denis Shapovalov. A salak királya azonban ezúttal kemény pályán is uralkodóhoz méltó tökéllyel teniszezett, öt szettben elbánt Shapovalovval, a döntőben meg ugye Medvegyevvel, akinél ezen a borításon legfeljebb Djokovics lehetett volna acélosabb ellenfél.
Nadal adaptálta a játékát az életkorához és a körülményekhez, nagyszerűen adogatott, a második szerváit is a korábbiaknál sebesebben ütötte meg, amivel több ízben is zavarba hozta a háló túloldalán álló vetélytársát. Ritkán volt passzív, életveszélyes és brutális tenyereseit előszeretettel bombázta az ellenfél térfelére. Ahogy arra az ATP hivatalos oldalán megjelent cikkében a jeles elemző, Craig O’Shannessy rámutatott, Shapovalov ellen 3.11 ütés volt egy pont átlaga, egy körrel korábban Adrian Mannarinóval szemben 3.55 volt ugyanez a szám.
 |
| Rafael Nadalt a krónikus lábsérülése és a koronavírus sem gátolta meg Melbourne-ben (Fotó: AFP) |
Nos, a finálé elején ezt ki is dobhatta az ablakon, mert Medvegyev ellen maratoni labdamenetek és gémek követték egymást, a második szettben csaknem hét ütés kellett ahhoz, hogy egyetlen pont eldőljön. Aztán ebből a döntő játszmára már csupán 4.31 maradt… Minél inkább éles lett a mérkőzés, annál jobban érvényesült Nadal elképzelése, aki azért is fantasztikus, mert rá tudta erőltetni agresszív stílusát a tavalyi US Open győztesére.
Hogyan tovább? Némi pihenés után jön az amerikai kemény pályás szezon február végétől Acapulcóval, Indian Wellsszel és Miamival, majd a salakos versenyek, amelyek betetőzése a Roland Garros lesz. Ha a címvédő szerb Djokovics ott elindulhat oltatlanul, fantasztikus élményben részesülhetnek a sportág rajongói, hiszen a motivációját nem kell magyarázni, míg Nadal 13 párizsi győzelem után bizonnyal nem elégedne meg semmi mással, mint egy újabb trófeával.
 |
| A spanyol csillag az idei Australian Openen nagyon sokat köszönhetett annak, hogy remekül szervált, a második adogatása is veszélyes fegyver volt (Fotó: AFP) |
 Ön szerint miben emelkedik Rafael Nadal a mezőny fölé?Kevés olyan játékos van még rajta kívül, aki minden egyes fontos mérkőzésen, így a Grand Slameken is mentálisan közel százszázalékos teljesítményt tud nyújtani – talán még Novak Djokovicsról mondható el ez a „nagy hármasból”. Roger Federernek is voltak olyan meccsei, amelyeken ez nem sikerült neki, de azért húsz Grand Slam-tornán ő sem talált legyőzőre, a szerb és a spanyol klasszis viszont sohasem adta ingyen a mérkőzéseket az elmúlt tíz-tizenkét évben. Miből fakadhat az a kitartás és alázat, amely a hosszú és lényegében végig sikeres pályafutásához segítette a 21-szeres Grand Slam-győztest? Valószínűleg nem úton-útfélen szedte fel ezt a hozzáállást, nagy szerepe lehet ebben a családjának és nevelőedzőjének is. Valóban elképesztő a szerénysége, a hozzáállása a versenysporthoz, az ellenfelek tisztelete, és az, hogy győzni akar, de nem minden áron. Nyitott és nyugodt, sohasem adja fel, higgadtan tud gondolkodni mérkőzés közben – és egy dolog megpróbálni valamit, a következő lépés, hogy véghez is kell vinni. Ez nem sok emberben van meg ilyen szinten, tanítható, de bele is kell születni, a kettő együtt ad ki egy ilyen játékost. Mire számít a „nagy hármastól” a következő években? Ha egészséges marad, akkor szerintem nem kell még arra gondolni, hogy Nadal visszavonul. De sokkal több sérülése volt, mint például Djokovicsnak, azt tudom elképzelni, hogy további egy-két évig dominálni tud a salakszezonban. Federerről egyelőre azt sem lehet tudni, visszatér-e egyáltalán. Vele szemben nagyon nehéz elvárást támasztani, hiszen negyven fölött kellene felkészülnie úgy, hogy győzni tudjon egy Grand Slamen. A rajongók persze szeretnék látni, de már az óriási lenne, ha látnánk még játszani. Djokovicsnak van a legtöbb esélye, hogy még négy-öt évig sikeres legyen. Hogyan látja, mikor következhet be a generációváltás? A „nagy hármas” rutinos tagjaival a fiatalok mentálisan még nem tudják felvenni a versenyt, például Nadal tizenhárom Roland Garros-győzelemmel a háta mögött könnyebb helyzetben van náluk salakon. Danyiil Medvegyev a legtisztább fejű, és füvön Denis Shapovalov sincs messze tőlük, viszont neki többet kellene fejlődnie mentálisan és taktikailag is. Dominic Thiem szintén erős, kíváncsi vagyok, milyen formában tér vissza a sérüléséből. Alexander Zverev viszont a Grand Slameken mentálisan rendre összecsuklik, Sztefanosz Cicipasz kettő nullás vezetésről kapott ki a tavalyi Roland Garros-döntőben, egyelőre úgy tűnik, csak akkor tudják legyőzni Nadalékat, ha ők gyengébben teljesítenek. Lehet, hogy csak akkor lesz generációváltás, ha ők visszavonulnak. |
